Kamala Shankar és az indiai zene
A művészet a rózsaillat szerepét tölti be
Forrás: Délmagyarország 2005.11.03
Fotó: B612 Kulturális Műhely„Ha újraszülethetnék, akkor is zenész szeretnék lenni" – mondja Kamala Shankar. A hindusztáni művész indiai klasszikus zenét adott elő nemrégen, a róla elnevezett Shankar-gitáron Szegeden. Orvosnak készült, zenészként keresi kenyerét, járva Európát, Ázsiát, Amerikát.
Kamala Shankar óriási sikerrel lépett föl Szegeden. Hogyan fér meg tudomány és művészet Kamala Shankarban? Megfér, annyi biztos: neve előtt egyébként a „dr." is szerepel. A B-612 Kulturális Műhelyben adott koncertet nemrég férjével, Pandit Rajeev Janardan szitárossal együtt.
Határtalanul
– Édesapám orvos volt, én is ebbe az irányba indultam el. Édesanyám viszont énekesnek tanult, ő a zene szeretetét ültette el bennem. Mindkét oldal, tudomány s művészet, teljesen természetes része volt az életemnek. De figyelmem fokozatosan a zene felé fordult – vallja Kamala Shankar. A zene, amit játszik, indiai klasszikus zene, előadási formája a rága. Egyre bonyolódóbb szabályrendszerben történő improvizációfolyam, melynek nem szab határt semmi, csak a zenész képességeinek, és szabadságának határa. Kamala Shankar esetében – a jelek szerint – határtalan zenéről van szó.
Egyébiránt Hindusztánban úgy tartják, ezt a zenét maga Isten teremtette, s az a célja, hogy megkönnyítse az emberek útját őfelé. Ha ettől a teremtéstörténettől eltekintünk, akkor is azt kell mondani, az indiai klasszikus zenéről szólva: legalább 2500 éves zenéről van szó: abból a korból találták meg a legkorábbi írásos nyomait.
Finom rezonancia
A hangszer, melyen Kamala Shankar játszik, a Shankar-gitár, ennél lényegesen újabb: ő maga találta ki. Nem olyan, mint az Indiában széles körben használatos, Nyugatról behozott, átalakított gitárok, hanem, inkább a szitárhoz hasonlóan, egyetlen fából készítik – egy bizonyos cédrusféléből –, és különleges rezonanciája, csengése van. – A legelső ilyen hangszert az én ötletem alapján építették. Az első Shankar-gitár tehát egyedi volt, de azóta mintegy iskolává lett alkalmazása – mondja az előadó.
Kamala Shankar a tudomány s a művészet világát egyaránt belülről ismeri. Mindkettő sajátos, és az ember számára nélkülözhetetlen föladatot tölt be. A modern életforma eszközeit kivétel nélkül a tudományos szemlélet eredményeképpen hozták létre. Ugyanakkor például az indiai jógiknak léteznek olyan teljesítményeik, amelyeket máig nem tud megmagyarázni a tudomány. De talán egyszer létrejön a szintézis.
Varázsa van
– Ha egy rózsát a végletekig kielemzünk, lehet, megtudunk valamit a rózsa fölépítéséről, biológiai szerkezetéről, de közben elveszítjük az adott rózsát a maga teljességében, és valószínű, a folyamat végén nem lesz a rózsának illata – mondja. A művészet a „rózsaillat" szerepét tölti be, létrehoz egy hihetetlenül bonyolult képződményt, mely annál élvezhetőbb, minél kevésbé lehet alkotóelemeit megállapítani. A megállapíthatatlan összetevőkből álló művészi teljesítményről mondják: varázsa van – beszéli Kamala Shankar. Egyébként hindu vallású, s a kérdésre, hisz-e a lélekvándorlásban, elneveti magát. Mint mondja: – Abban az értelemben igen, hogy ha újra születnék, csakis zenész szeretnék akkor is lenni.
